Elf
Magasság:nő 150-170 cm, férfi 160-180 cm
Szemszín:
kék vagy zöld (a sötételfeké lila vagy vörös, esetleg fehér)
Hajszín:
arany, ezüst, obiszián fekete vagy rubin (a sötételfeké hófehér)
Bőrszín:
fehér vagy ritkán kreolabb (a sötételfek ében/sötétszürke bőrűek)
Maximális életkor:
nagyjából 500
Hitvilág jelenleg:
A Hold istennője és Nap istene
Általuk kedvelt fajok:
szilván, nimfa, cherub, mirimi
Számukra semleges fajok:
ember, törp, félvér
Kevésbé kedvelt fajok:
rakassa, goblin, ork
Lehetséges utód:
+elf=elf, +ember=félelf*, +félelf=félelf**
*- rendkívül ritka a sikeres fogantatás
**- ritka a sikeres fogantatás
Állapotosság időtartama:
9 hónap
A hitvilág természetesen csak az általános hitvilág, ezen kívül másban is hihetnek, de a többségük leginkább ebben hisz. A felsorolt fajok közül pedig lehet, hogy a te karaktered teljesen más fajokat kedvel vagy nem kedvel, ez csak az átlag, a leginkább megszokott tőlük.
Az elfek a szépek népe.
Kevés olyan elffel találkozni, aki nem volna legalább csinos arcú, de többségük igen csak szépnek vagy jóképűnek mondható. Elbűvölő a modoruk, csodálatosan énekelnek, bölcsek, okosak, és tisztelik az őket körülvevő világot és teremtményeket.
Kecsesek, ügyesen mozognak, kardforgatóik pedig híresek bravúrosságukról, ám a leginkább a mágusaik ismertek.
Nyúlánk, vékony, hosszú karú és hosszú lábú, hegyes fülű népek, légies járással. Hajukat és szemöldöküket kivéve teljesen szőrtelenek – nagyon nagyon ritkán akadnak csak kivételek ezalól.
Társadalom:
Összetartó, lojális és bölcs nép. Tekintettel vannak minden fajra, ám egyes szimelek szerint olykor túlságosan fennhordják az orrukat és túl fennkölten viselkednek. Birodalmukban nincs nyoma szegénységnek, a legkevesebb dreellel rendelkező elfek is legalább megfelelően megélnek, és ha kisebb is, de saját házuk van. Próbálnak előítéletek nélkül élni és mellőzni a rossz cselekedeteket – de legalábbis a logikátlan döntéseket.
Az elfek birodalma Tartos szigete, amelyet a Mágustanács irányít. Fővárosukban, a Fényerdő mellett található Treh’Cen’Athban épült a Máguspalota, ahonnan a hat mágustanács tag együttműködve kormányozza az elfek birodalmát.
Az elfek csoportja az utóbbi évszázadokban háromfelé oszlott, de többségében mindig összetartanak, ha a szükség úgy kívánja.
A tartosi elfek a legismertebbek és belőlük van a legtöbb. Nagy részük legalább valamennyire ért a mágiához, még akkor is, ha csupán egy kofa a piacon. Egy mágus elf származzon bárhonnan, bizonyosan tartosi elfnek fogják megnevezni, hiszen a mágia és Tartos szavak sokszor szorosan összefonódnak egymással.
Az elfengori elfek otthona viszont már a Három Birodalom. Északon élnek, a fák tetejére épített, csodás erdővárosban, Elfengorban és többségük elhidegült vagy egyenesen tart a mágiától. Ők a harcosok, az íjászok, a vadászok. Persze máshol élő elf is lehet ilyen, de ezekre az elfekre jellemző a leginkább, s habár hűségesek a tartosi hagyományokhoz és vezetőkhöz, életüket szigorú rendben, katonásan élik, és saját közvetlen vezetőikhez a leghűebbek.
A harmadik csoport pedig a sötételfeké. Egy kissé vadabbak és hevesebbek a többi elfnél, a tiszta vérűek (csak sötételf felmenőik vannak) bőre minden esetben ébenfekete. Elf és sötételf szülők gyermekei általában vagy fehér, vagy fekete bőrűek lesznek, de ritkán előfordulhat valamivel világosabb, szürkésebb, de a legkirívóbb esetben is még inkább sötétnek, mint világosnak mondható bőrszín. A sötételfek haja minden esetben hófehér, szemeik pedig vörös vagy lilás színben izzanak, nagyon ritkán fordul csak elő fehér szemszín. Más népek (nem elfek) néha fekete elfeknek vagy fekete nemeseknek – bizonyára fenséges megjelenésük miatt – is hívják őket. Többségük Tartoson él, együtt a világos bőrű társaikkal. Ha nincsenek is megkülönböztetve, valamiféle ősi érzelem lüktet bennük, amiért úgy hiszik, hogy mégis. Egy kisebb csoportjuk majd' kétezer éve elszakadt Tartostól és megtalálták helyüket Raseán, az északi hegyek gyomrában. Megalakult egy nagyvárosuk a mélyben, Ortheiad, melyet csak sötételfek laknak, akik nem igazán kedvelik a kívülállókat. Lassan, de biztosan kialakult saját társadalmuk, és az itteniek szinte már csak a város vezetőire hallgatnak, a mágustanácsra már egyre kevésbé. A tőlük származó mágusok közül kerül ki a legtöbb nekromanta és vérmágus is.
Öregedés:
Az elfek akár ötszáz évig is élhetnek. Gyerekkoruk nagyjából tizenöt éves korukig tart, azután harminc éves korukig a serdülőkor, majd a fiatal felnőtt kor. Ötvenen felül már hivatalosan is felnőttnek számítanak, amelyet szertartásosan meg is ünnepelnek a családok, innentől már a házasságkötés is szabadon engedélyezett. Az öregedés látszólag itt áll meg náluk, és nagyjából négyszázötven éves korukig nem is folytatódik, azután kezdenek csak el ezüstösen őszülni, ám még ekkor is kevésbé ráncosodnak, mint bármely más faj, és energiájuk nagy részét megőrzik. Nagyjából az ötszázadik évet szokták megélni, plusz-mínusz néhány évtized, de hallottak már olyan elfről, aki a hatszázat is elérte.
Fontos megjegyzés: ha elf karaktert szeretnél, akkor amit szabadon leregisztrálhatsz, az nem lehet idősebb száz évesnél. Ha ennél érettebb, bölcsebb elfet szeretnél hozni, lehetséges, ám ahhoz már legalább egy „rutinos játékos” titulusú karakterednek kell lennie, és ugyanolyan kérvényt kell benyújtanod, akár egy speciális karakternél.
Házasság:
Az elfeknél megszokott az életük során kötött több házasság és a válás. Hosszú életük során ritkán adatik meg nekik az a csodálatosan nagy szerencse, hogy olyan párra leljenek, aki egész életüket végigkísérheti. Az elfek tudják, hogy a szerelem idővel elmúlhat, ezért képesek többnyire békében elválni egymástól, felbontani a házasságot és új életet kezdeni valaki mással, újabb elf porontyokat adva ezzel a világnak. Ám az elfek nem felelőtlenek, nem szaporodnak túl, ezért nincsenek többségben a világban, habár sokkal tovább élnek más fajoknál. Megfontoltan terveznek utódokat, s habár az ifjonc, még bohókás elfek meglehetősen szeretnek sok kapcsolatba bonyolódni társaikkal és kiélvezni az élet nyújtotta örömöket, mindig ügyelnek arra, hogy ne végződjön eme pillanatnyi boldogság balszerencsés véggel a számukra. Átlagosan egyébként egy nagyon tehetős elf családban négy-öt gyermek is lehet, akár két-három szülőpártól is.
Hit:
Minden elf A Holdistennőben és az ő párjában a Napistenben hisz, és abban, hogy a csillagok az ősök szellemei, akik vigyáznak rájuk. Persze akadhatnak olyan elfek, akik messze laknak az elf birodalmaktól, és Lessandréban vagy más istenségben hisznek, de mivel az elfek hite szerint az emberek Lessandreja is a Holdistennő, így kevesen akadnak, akik mást követnének mint a Fehér Úrnő. Még a sötételfek is kedvtelve szórják tele fénylő kristályokkal a barlangok mennyezetét, hogy azok a csillagokat idézhessék fel bennük. Az elfek hitéről bővebben lásd itt: Hitvilág
Mágia:
Az elfeké a mágia. Legalábbis egy mondás így tartja. Igazából az elfek szerint a mágia mindenkié, hiszen ott van mindenütt, ám ma már tőlük tanulja meg minden szimel eme szakma legnagyobb fortélyait, ugyanis különös tehetséggel bírnak a mágia iránt.
Ahány dalnok, íjász, kardforgató és alkimista kerül ki közülük, ugyanannyi mágus. Mondhatni majd’ mindőjük ért a mágiához valamilyen szinten.
Érdekességek:
Az elfek többségében nagyon szeretik az édes, mézes és gyümölcsös ételeket. Valamint nem nézik ki a fattyakat, - főképp a házasság előtt nemzetteket – hanem a szenvedély gyümölcseinek tekintik őket. Rajonganak a szép dolgokért és a fényes, mágikus kristályokért.
Ajánlott Kasztok:
kardforgató, íjász, venár, bárd, mutatványos, tudós, alkimista, mágus, orgyilkos, tolvaj, polgár, nemes, kereskedő
Faji bónuszok:
Valamivel jobban bírják az éhséget és szomjúságot a többi fajnál, és valamivel tovább tudják a lélegzetük visszatartani. Nem tartanak a nagy magaslatoktól, ritka köztük a tériszonyos.
Faji hátrányok:
Finomabb a bőrük a többi fajénál, könnyebben karcolódnak, horzsolódnak, könnyebben kikezdik durva anyagok és hasonlók. Valamivel nehezebben viselik a hideget és meleget a többi fajnál, nehezebben bírják a bezártságot.
Faj maximum elérhető tulajdonságai:
| Tulajdonság | Érték |
|---|---|
| Erő: | Kitűnő (9) |
| Fizikum: | Kitűnő (9) |
| Ügyesség: | Rendkívüli (11) |
| Agilitás: | Rendkívüli (11) |
| Gyorsaság: | Rendkívüli (11) |
| Intuíció: | Epikus (13) |
| Intelligencia: | Epikus (13) |
| Akaraterő: | Kivételes (10) |
| Karizma: | Heroikus (12) |
Ismert Történelmük:
Az elfek Tartos szigetéről származnak, ott fejlődtek többnyire háborítatlanul meglehetősen sokáig. A legendák szerint rendkívül viszontagságosak voltak korai éveik, de valamikor a 700-as években megjelent nekik a Holdistennő, és sokkal barátságosabbá, termékenyebbé varázsolta nekik a szigetet. Holdköveik történetei egészen történelmük kezdetéig nyúlnak vissza. Holdkőnek nevezték azokat a kisebb-nagyobb köveket, melyek sötétben kékes fénnyel derengtek, mint a hold az égen. A Holdistennő ajándékának tulajdonították és össze is gyűjtötték őket, ékszereket, díszeket készítettek belőle.
A 800-as években találták állítólag azt a meglehetősen nagy Holdkövet, ami körül megalapult Treh'Cen'Ath, persze mára már ez, ahogy minden más holdkő is elvesztette fényét. A legenda szerint az elfek az emberekkel való első találkozásuk után mágiájukkal felkorbácsolták a tengert szigetük körül, és állandó viharokat hoztak létre, melynek kavargó fellegein, zivatarain, hatalmas hullámain többé egy hajó sem kelhetett át.
Az 1700-as években építették meg a portált, amin keresztül a Cherubok bebocsátást nyertek Leeras világába, eljött az első követ, a négyszárnyú Amnael.
Idővel többen is követték, sokáig azonban csak Amnaelen keresztül kommunikáltak és vannak dolgok, amiket még így is lehetetlenség az elfeknek megértenie. Ilyen például a Cherubok világa, a társadalmuk és a hierarchiájuk, ilyesmi egyszerűen leírhatatlan világi nyelvvel.
Az első nagy háború idején oszlatták el végre a Tartost rejtő vihart, hogy közbeavatkozzanak. Ekkor még senki sem vetekedhetett mágikus erejükkel, így képesek voltak megfékezni a Raseaiakat. Nem akartak viszont aktívan beleszólni a népek dolgaiba, de a világméretű gyilkolásnak véget kellett vetniük. Közbenjárásuknak hála a háborúnak kisvártatva vége lett, követeik szétszóródtak a világban és igyekeztek a lehető legtöbbet megtudni mindenről. Tartosra ekkor még senkit sem engedtek, az elfek földjéről minden más nép tiltva volt. A mágikus tudásukat sem osztották még meg senkivel.
2313-ban, az Északi Vész, azaz a sárkány, Raggatherion idején, bár nem teljes erőbedobással, de részt vettek Yggrogod és az északi vidék védelmében. Yggrogodot a hatalmas szárnyas fenevad teljesen lerombolta, de sok sebet szerzett és úgy mondják belehalt a sérüléseibe. Yggrogod a mai napig romokban hever, átkozottnak gondolják, és mindenki kerüli.
2751-ben saját mágusokkal és egy tekintélyes hajóhaddal felfegyverkezve Rasea Tartos ellen indult. Raunor volt, aki vonakodva bár, de erősítést küldött, őket pedig Delron is követte. A három sereg nehezen, de idővel visszaverte Altos támadását, viszont Tartos meglehetősen nagy károkat szenvedett. Váratlanul érte az elfeket, hogy nem csak az Altosiak, de a Raun és delroni seregek is fel tudtak mutatni varázshasználókat, titokban ugyanis mindegyik nép kísérletezett a mágiával és fejlesztette ezen képességeit. A háború ezzel ugyan nem ért véget, csak lelassult és elhúzódott. A szövetség ellentámadása sikeresen partra szállt Raseán, hazai terepen viszont nem tudták felvenni a versenyt a katonaállammal. Mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, de egyikük sem tudott a másik földjén lényeges eredményeket elérni, így a további pusztítás elkerülése végett 2779-ben megszületett a békeszerződés.
3017-ben, a sötételfek egy csoportja elhagyta Tartost. Sokáig senki nem is tudta hova mentek, sőt, az elfeken kívül más népek azt sem tudták hogy elmentek. Szép csendben bevették magukat Rasea északi hegységének egy eldugott nyugati barlangrendszerébe. Az általuk Ortheiadnak nevezett barlangváros titokban szépen fejlődött. Egészen 3109-ig senki sem tudott róluk, ekkor fedték csak fel magukat Altos számára és egy kölcsönösen előnyös ajánlattal gyakorlatilag hivatalosan is megvásárolták tőlük a helyet ahol éltek. Az ajánlat pedig egyszerű volt, ércért és drágakövekért cserébe tartsák titokban a többi néppel szemben a létezésüket. Mivel olyan helyen éltek ahol Raseat nem zavarták, így ők gyakorlatilag egy ingyen bányát nyertek.
3057-ben elf település is alapult az árnyas rengetegben, Sylna.
3529-ben az árnyas rengetegbeli sylnai elfek megalapították a Venárok rendjét, akik kifejezetten a különleges bestiákra és mágikus lényekre szakosodtak. Az évek folyamán szilvánok, emberek, sőt nagyritkán még egy-két törp is csatlakozott hozzájuk, de leginkább elszigetelten éltek.
3819-ben Morgedrein, egy újabb sárkány olyan hirtelen érkezett Delronba, hogy az elfek semmiféle külön segítséget nem tudtak nyújtani. Nagy veszteségek árán, de szerencsére a delroniaknak sikerült valahogy magukban legyőzniük a szörnyet. A Szilvánokhoz hasonlóan az elfek is alaposan kivették a részüket a segélyezésből, ezzel együtt még többen költöztek be Delronba.
3907-ben a goblinokról, és 4013-ben a Rakassákról is az emberektől szereztek tudomást. A goblinokkal nem sikerült felvenniük a kapcsolatot, a titokzatos nép, amikor végre véletlenül belebotlottak néhányba, egyszerűen elhajtotta őket.
A rakassák támadása viszont annál aggasztóbb volt, még mágiájukkal sem tudták megfékezni a váratlanul jó stratégiával és rendkívül erős haderővel rendelkező hódítókat. Tartos ugyan nem volt veszélyben, amíg Delron állt, a nagyváros falai pedig elrettentették a rakassákat, viszont a nyugati területek többsége a macskafélék uralma alá került, a raseaiak pedig nem segítettek. A hódítók az árnyas rengetegben is szinte mindent elpusztítottak, a Szilvánokat beszorították Rejtekhegybe, már-már a raunok területeihez értek, mikor az ork lázadás végül szétzilálta a Rakassa hadi gépezetet.
Az árnyas rengetegben Sylna is a rakassa hadjárat áldozatául esett, az ottani elfek jobb híján a messzi északra menekültek és megalapították Elfengort, az addigra már lényegesen megszaporodott Venár rend pedig ekkor különvált tőlük, és megépítették Fehérbérc erődjét.
A rakassák által szétdúlt világban Tartos sínylette meg legkevésbé a nagy háborút. Mágusiskolákat kezdtek építeni sok helyen Leerainon. 4200-ra már szinte minden leeraini nép vezetőjének tanácsában helye volt egy elf mágusmesternek, és minden működő iskolát ők vezettek. 4212-re még Altosba is nyílt egy iskolájuk, bár ott sokkal lassabban és sokkal kontrolláltabb körülmények között, sokkal nagyobb felügyelet alatt.
Ekkortájt kezdett Tartos engedni a többi nép nyomásának, és 4293-tól már, bár meglehetősen kötött körülmények között, de elkezdtek más fajokat is a szigetükre engedni. Az évszázadok alatt a szabályok egyre enyhültek, mára már vannak olyan más fajúak is, akik nem csak látogatóba érkeznek, hanem ott is laknak a szigeten, de ez még mindig ritkaság számba megy.
4332-ben az elfek is szép számban felsorakoztak Delron védelmére, mikor mindenki meglepetésére Huracan még bármilyen csata kirobbanása előtt letette a fegyvert. A hajdan oly rettegett hódítókkal szemben mindenki szkeptikus volt, de a Rakassák minden feltételbe beleegyeztek, és látszólag tényleg nem követték elődeik nyomdokait. A letelepedő Rakassákat felügyelő delroni csapatokban szép számmal voltak tartosi elfek is, ők sem voltak nyugodtak a helyzet kapcsán, de ők sem találtak soha semmi kivetnivalót a macskafélék ténykedésében.
4517-ben az elfek növekvő Altosi befolyása miatt fény derült Ortheiad létezésére.
Ma Elfengor és Ortheiad Tartostól különálló vezetés alatt áll, az utóbbiak teljesen kivonják magukat testvéreik életéből, Elfengor viszont jó kapcsolatban van Tre'Cen'Athhal. Az elfek a világban szép számmal vannak jelen mindenütt, persze főleg Delronban, de Raseát kivéve, ahol még ma is ritka emberen kívül más fajjal találkozni, majd' mindenhol hétköznapi látvány lettek.
<<< vissza